Múlt héten több híradás is beszámolt arról, hogy Békés megyében, egy Gyula melletti erdőben kengurut láttak a helyi lakosok. Mi több, lefotózni, illetve lefilmezni is sikerült. Sokakban felmerül azonban a kérdés, hogy miként viszonyulnak a kenguruk a magyarországi télhez, hiszen őshazájukra a hazainál jóval melegebb éghajlat jellemző.
A dolog nyitja az, hogy a kenguruk maguk is sokfélék. Mindösszesen több mint hetven fajuk él Ausztráliában, Új-Guineában és a környező kisebb szigeteken, s e fajok közül vannak, amelyek jobban, vannak, amelyek kevésbé tűrik a hideget.
A Gyula melletti erdőben látott állat a képek tanúsága szerint Bennett-kenguru (Macropusrufogriseus), akik az állatkertekben leggyakrabban látható kengurufajnak számítanak. A Bennett-kengurueredetileg az ausztráliai szárazföld keleti és délkeleti felében, Tasmániában, illetve a Bass-szoros szigetein őshonos. Vagyis olyan vidéken él, amelynek bizonyos területein télen meglehetősen hideg van, és a havazás sem számít ritkaságnak. Nem véletlen, hogy az európai kengurutartási tapasztalatok alapján éppen ez a faj áll ellen leginkább az európai tél hidegének.
Ez olyannyira igaz, hogy a 19. és a 20. század fordulóján, amikor Európa több országában is kísérleteztek a kenguruk meghonosításával, szinte minden esetben a Bennett-kenguru leginkább hidegtűrő tasmániai alfajával próbálkoztak. A telepítési kísérleteket kezdetben vadgazdálkodási célból végezték: ez gyakori kedvtelés volt a kor arisztokratái körében. A leghíresebb talán a német Philipp von Böselager báró heimerzheimi kísérlete volt, noha ezt tulajdonképpen nem koronázta tartós siker. Ugyanez volt a helyzet Esterházy Mihály gróffal is, aki cseklészi birtokán kísérelte meg meghonosítani a kengurukat. Akadnak azonban ma is létező elvadult kenguruállományok Európában, méghozzá az Egyesült Királyságban. A legismertebb ilyen populáció a PeakDistrict-ben található, ez azonban nem szándékos betelepítés útján jött létre, hanem az eredeti állatok az 1940-es évek elején szöktek meg egy helyi állatkertből. A populáció egyedszáma az 1970-es években érte el a maximumot, ami mintegy hatvan állatot jelentett, de leszármazottaik közül néhány ma is megtalálható ezen a vidéken.
A szándékos betelepítés kísérletek közül is számos olyan akadt, amelynek nyomán tartósan megtelepedtek a kenguruk egy-egy területen, például az angliai Sussex-ben, Skóciában, de még Írországban is. E populációk némelyike még ma is létezik. Emellett Franciaországban, a Rambouillet szomszédságában található erdőben is élnek elvadult Bennett-kenguruk: az eredeti állatok itt egy vihar során oldottak kereket az egyik környékbeli állatkertből, még az 1970-es években.
(Forrás: Fővárosi Állatkert)
| < Előző | Következő > |
|---|