A szárazföldi, húsevő ragadozókkal rokon fókák kiválóan alkalmazkodtak a tengeri életmódhoz. Leginkább a sarkvidék hideg és élőlényekben gazdag vizét választják, bemutatva ügyes úszó- és merülőképességük. Nézzük, mi segíti őket ebben.
A fókák végtagja az idők során rövid, izmos uszonyszerűvé alakult, ujjaikon erős karmok formálódtak, s ezeket bőrhártya köti össze. Mozgás során csak az első végtagokat veszi igénybe, a hátrafelé nyújtott hátfó végtagjait általában nem használja a szárazföldi mozgásnál.
De a kiváló úszáshoz ez még kevés lenne! A fókák teste az isők során áramvonalassá vált, így nincs például kiemelkedő fülük, mely akadályozná őket a mozgásban. Úszás közben testük hátsó részének mozgatásával haladnak, s a mellső végtagok csak biztossá teszi előrehaladásuk.
S vajon mi védi meg őket a jéghideg tengervízzel szemben? Barack, a Nyíregyházi Állatpark 7 hónapos borjúfóka bébije örömmel úszkál a jégtáblák között, hiszen vastag zsírrétege hőszigetelőként működve megvédi őt. Természetesen élőhelyén-az északi jeges óceánokban- sem lenne ez másképp, ahol létfeltétel, hogy minél hamarabb növesszenek maguknak vastag szalonnaréteget a borjak. Az akár 10cm-es vastagságú zsírréteg, nem csak mechanikai védelmet nyújt, hanem tartaléktápanyagként is szolgál a kis állatnak, aki alig fél év alatt megnégyszerezte testsúlyát.
(Forrás: Nyíregyházi Állatpark)
| < Előző | Következő > |
|---|