Magazin - Fantasztikus állatok
Hogyan segítenek a természetvédők a fiatal ragadozóknak a hosszú úton?
Pont, pont, vesszőcske
A jaguár Észak- és Dél-Amerikában él, rokona többek közt az oroszlán, a tigris és a leopárd. (Ezek mindegyike más földrészen él.) A jaguárok Mexikótól délre, az egészen Argentínáig húzódó óriási területen honosak, de az elmúlt száz évben a fakitermelés, a legeltetés és az egyre növekvő városok e nagymacska élőhelyének csak kevesebb mint a felét hagyták érintetlenül. A jaguároknak elszigetelt területek maradtak, melyeket minden oldalról művelés alá vont vidékek határolnak.
A természetvédők korábban csak ezeknek az elszigetelt területeknek a megóvásával foglalkoztak. Nemrégiben azonban a biológusok ráébredtek, hogy a fiatal állatok nem maradnak egy helyben, hanem „szigetről szigetre” vándorolnak, hogy párt találjanak, illetve zsákmányt szerezzenek maguknak. Akár nyolcszáz kilométert is megtehetnek az emberlakta területek peremén. A veszélyes út során pedig messze kerülnek a menedéket nyújtó dzsungeltől.
„Ha egy barátodhoz készülsz látogatóba, vagy egy ismeretlen helyre indulsz, nem a leghosszabb utat választod – magyarázza Alan Rabinowitz kutató, egy nagymacskákkal foglalkozó alapítvány elnöke. – A jaguárok is úgy viselkednek, mit mi, emberek.” Egy nap, amikor a jaguárok „szigeteit” mutató térkép fölött morfondírozott, Rabinowitz elhatározta, hogy összeköttetést teremt e nagymacskák élőhelyei között. A jaguárok területeit jelző foltokat összekötötte egy-egy vonallal. És ekkor hirtelen felrémlett előtte, hogyan lehetne megmenteni ezt a fajt a kipusztulástól.
Pihenőövezet
Az, hogy a „szigetek” közti úton is védve legyenek az állatok, legalább olyan fontos, mint az egyes területek megóvása – döbbent rá Rabinowitz. Ezért nemzetközi programot hirdetett A jaguár ösvénye címmel, hogy feltérképezze ezeket a folyosókat, és hogy megbizonyosodjék róla, egyik sem vezet zsákutcába. „Ellentétben az emberrel, egy jaguárt nem sok dolog állít meg. Nem állja útját egy folyó vagy havas hegycsúcs.” De más a helyzet az emberi építményekkel, a gyárakkal, az autóutakkal, a folyógátakkal. Ezek letérítik a jaguárt az útjáról, ami veszélyes helyzetekbe sodorhatja. Autók száguldanak el mellette vagy pásztorok támadhatnak rá csordáik védelmében.
Rabinowitz programjának célja, hogy az egyes országoknak a vezetőit meggyőzze, ne építsenek üzemeket, gyárakat, egyéb létesítményeket ott, ahol elzárnák ezekkel a jaguárok útját.
A védett folyosókat nem mindig borítja őserdő. A jaguárok élőhelyét főleg ültetvények és farmok választják el egymástól. De ezeknek a ragadozóknak megvan a magukhoz való eszük: a sötétben vágnak keresztül a nyílt területeken. Ha találnak egy erdős foltot, ahol zsákmány is akad, megállnak pihenni egy kicsit – valahogy úgy, ahogy mi, emberek is megállunk harapni valamit egy út menti büfében egy hosszú autóút során.
Célegyenesben
A történetünk elején megismert fiatal jaguár eközben járja az útját. Olyan óvatosan lopakodott keresztül a kávéültetvényen, hogy senki sem vette észre. Most épp a dzsungelben jár, nem messze egy falucskától, ahol rengeteg sertést tartanak. Korábban ez a terület nagyon veszélyes volt ezeknek a macskaféléknek: a falusiak jószáguk védelmében puskavégre kapták őket. De a természetvédők megmutatták a helyieknek, hogyan tarthatják karámban a disznókat úgy, hogy azok biztonságban legyenek az erre járó ragadozóktól. Hősünk sértetlenül elhaladt a falu mellett, és egyre mélyebbre jut a dzsungelben.
Hamarosan olyan területre ér, ahol annyi a zsákmány, hogy többet kívánni sem lehetne egy nagymacskának. A szagjelzések alapján hím jaguár – amely esetleg vetélytársa lehetne – egyetlen sincs a közelben, van viszont három nőstény. Talán egyikük elfogadja párjául.
A jaguárt elégedettséggel tölti el mindaz, amit lát, hall, érez. Vándorútja véget ért. Otthonra talált.
| < Előző | Következő > |
|---|