Magazin - Távoli népek, idegen országok
Bár a nagy felfedezések kora már véget ért, még akad néhány tájék a bolygónkon, melyről nagyon keveset tudunk. Ilyen például a manapság is nehezen hajózható Jeges-tenger. Vajon hogyan zajlik egy expedíció a mindig fagyos tájakon, hogyan dolgoznak a részt vevő kutatók, tudósok? Ennek eredtünk a nyomába.
Ugyan mi felfedeznivaló van egy kopár jégmezőn? – kérdezhetnéd. Valóban, a Kanadai-medence, az expedíció úti célja először nem tűnik csalogató vidéknek. Itt az év nagy részében jég borítja a tengert. A kutatók pedig épp ezt akarják vizsgálni: a jégtáblákat, az összefüggő jégtakarót, s mindazt, amit az alatta hullámzó Jeges-tenger rejt.
Melegedőben
Ahogy már magazinunkban is többször olvashattál róla, a Föld éghajlata változóban van (részletesen erről 2010. márciusi számunkban írtunk). A globális felmelegedés bolygónk szinte minden táján érezhető, és a sarkvidékeken hatása máris nyilvánvaló. A jéggel borított területek aránya egyre csökken, a tengeralattjárók jelentései szerint a tengert borító jégpáncél is vékonyabb, mint néhány évtizede. Évente egyre később áll be a tengeri jég, és egyre hamarabb olvad el. Baj lenne ez? Mi emberek talán örülünk, ha minél ritkábban kell télikabátot, csizmát és meleg sapkát húznunk, de a sarkvidéki állatoknak, például a fókáknak vagy a jegesmedvéknek egyszerűen szükségük van a hidegre, illetve jégre és jégtáblákra szaporodásukhoz, kicsinyeik felneveléséhez. És a nagy testű állatokon kívül rengeteg kisebb, olykor egészen parányi állat él a tenger vizében, az aljzatot borító iszapban, a jég alatt vagy épp a jégben, amelyek minden bizonnyal szintén igénylik a hideget. Rajtuk alapszik a sarkvidéki tápláléklánc: ha számuk csökken, az veszélybe sodorhatja az egész életközösséget.
A Föld éghajlatának változásával együtt változik a tengert borító jég számos tulajdonsága is. Ám ahhoz, hogy ezt nyomon követhessék, a kutatóknak rögzíteniük kell az éppen esedékes állapotokat, hogy később legyen mivel összevetni az adatokat.
Éjjel-nappal nappal
A Kanadai-medencébe vezetett expedíció egy hónapja alatt a hajón sosem állt meg az élet. Ezen a szélességi körön nyáron sem megy le a nap (a kutatóút június-júliusban volt), ami a kutatók malmára hajtotta a vizet. Az expedíción részt vettek egyebek között biológusok, ökológusok, búvárok és oceanográfusok, meg persze az őket segítő, illetve a hajót vezető személyzet. Mintát vettek a jégből, és megvizsgálták például, mennyi moszat és más egyéb élőlény tanyázik benne. Ezek a parányi élőlények azért fontosak, mert táplálékul szolgálnak a nagyobb állatoknak, így a tengeri tápláléklánc alapjának tekinthetők.
A jég alá szállva
Bár a kutatók főképp a jeget vizsgálták, a vízből is gyűjtöttek mintákat. A jég alá búvárok is lemerültek. Ezek meglehetősen veszélyes vállalkozások voltak: ilyen hideg vízben úgynevezett szárazruhát viselnek, amely alá nem jut be a jéghideg víz. A szárazruhának köszönhetően csak a kezük és a lábuk van kitéve a hidegnek, és bár általában vastag kesztyűt és csuklyát húznak, így is átfagyva kászálódnak ki a fedélzetre. A jég alá merülő búvárok állandóan össze vannak kötve a fedélzettel. Ez azért fontos, mert a víz alatt, támpont híján, könnyű elveszíteni a tájékozódási képességet, ami a jég alatt végzetes lehet. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a jég alól a búvár nem találna ki a felszínre – ebben segíti a kötél.
Élő kapcsolás a tengerfenékről
A kutatók az iszapból is gyűjtöttek mintákat. Ezt egyrészt a biológusok tanulmányozzák, vizsgálva a benne honos élőlényeket. Másrészt az oceanográfusok is elemzik az iszap (valamint a víz és a jég) összetételét is, amiből következtethetnek a víz mozgására, az áramlatok erejére és útjára. Ilyen nagy mélységbe búvárok már nem merülhetnek, ezen segít a bámulatosan okos gép, amelyet távirányítással a fedélzetről kormányoznak. Az úgynevezett ROV képes mintát venni az aljzatból, a vízből, és szívótölcsére segítségével kisebb állatokat is begyűjthet. Emellett élő, valós idejű képet közvetít, azaz a hajón a képernyő köré gyűlt emberek valóban úgy érezhetik, mintha odalenn járnának.
Egy-egy ilyen expedíción rengeteg anyagot gyűjthetnek a szakemberek, melyek hosszas, aprólékos elemzésével új elméleteket állíthatnak fel. Ez az expedíció ebből a szempontból is különösen szerencsésnek bizonyult: a kutatók sok, addig sosem látott élőlényt fedeztek fel, amelyek észrevétlenül éldegéltek olykor több ezer méter mélyen az eddig a vastag – de egyre vékonyodó – sarkvidéki jég alatt.
Szeretnél több képet látni a sarkvidéki expedícióról? Az alábbi webcímen megtekintheted a kutatóút galériáját.
http://oceanexplorer.noaa.gov/explorations/05arctic/logs/summary/media/slideshow/slideshow.html#
| < Előző | Következő > |
|---|