(19 értékelés)

Magazin - Távoli népek, idegen országok

Vajon földönkívüliek rajzolták a homokba e hatalmas ábrákat?

A kutatók megfejtették a nazca vonalak titkát

Aki Peruban, a sivatag fölött szálló repülőben ül, hatalmas rajzokat pillanthat meg. Mintha valami különös vadasparkot látna magasból: egy bálnát, melynek csak a farka akkora, mint egyetlen óriásbálna, kolibrit, melynek széttárt szárnyaira ráférne 747 utasszállító repülőgép. Ezek a kétezer éves ábrák teljes valójukban csak a levegőből láthatók. Mintegy nyolcvan éve fedezték fel őket, s a kutatók előtt azóta sem világos, vajon mi célból készültek. Egyes elméletek szerint földönkívüliek rajzolták őket a homokba. Mások valamiféle naptárnak vélték őket. Mi vajon az igazság?
Egy évszázadokkal korábban élt nép, a nazcák több mint 1500 efféle ábrát vájtak a talajba. Van köztük a majomtól a csaknem 15 kilométeres pókig sokféle állat.
A tudósok nem értették, miért készítették a nazcák ezeket az óriási ábrákat. A közelmúltban a talajt, az éghajlatot és a kulturális változásokat érintő átfogó kutatás segített felfedni e rajzok titkát: nem műalkotásoknak, hanem segélykérő jeleknek szánták őket.

Vonalak a homokban

A nazca nép területe puszta sivatag volt csupán. Ám a közelben voltak folyók, melyek vizét a nazcák bonyolult, föld alatti csatornarendszerrel juttatták a földekre és a falvakba. Ám i. sz. 500 körül aszály sújtotta a vidéket. A folyók és a források kiapadtak. A települések között valószínűleg háború tört ki a vízért. Egyes régészek szerint az óriási ábrák valószínűleg ekkor keletkeztek. Mivel a nazcák úgy tartották, a hegyek és a vizek isteneitől függ, esik-e eső, ezekkel a rajzokkal kértek az égiektől vizet. Úgy hitték, az istenek állat képét ölthetik magukra (például cetét vagy kolibriét), így ezeket az állatokat lerajzolták, de úgy, ahogyan csak az istenek láthatták őket.
„Segítséget kértek az istenektől, és az üzenetet a talajba vájták – magyarázta Johan Reinhard, a National Geographic Társaság kutatója. – Hihetetlenül nagyszabású alkotások ezek. Egy-egy rajz egészét aligha láthatták.”

A vonalak mentén

Az ábrák nem csak az odafönn lakozó isteneknek szóltak. Az egyszerű emberek is köréjük gyűltek imádkozni. A kutatók a vonalak közelében törött cserépedényeket és kagylóhéjakat találtak, amik arra utalnak, hogy a nazcák járkáltak a rajzok mentén, és áldozatokat mutattak be, valamint szertartásokat végeztek ott. „A vonalak szent helynek számítottak – mondja Christina Conlee régész. – Nem templomba vagy szentélybe mentek, hanem az ábrákhoz.”
Hiába kérték az isteneket, nem esett elég csapadék, és a nazcáknak i. sz. 650 körül leáldozott. Nem hagytak maguk után írásos emlékeket, de a kutatók tovább tanulmányozzák a nazca vonalakat, hogy többet is megtudjanak erről a népről. „A nazcák élő dolognak tekintették a természetet – magyarázza Reinhard. – Úgy vélték, lehet haragos, és küldhet aszályt, mert nem kapta meg a neki járó áldozatot. Ezért kellett vele úgy kapcsolatba lépniük, mint egy élőlénnyel.”

Hogyan készültek a nazca vonalak?

A tudósok még mindig dolgoznak a nazca vonalak megfejtésén, de úgy tűnik, arra már rájöttek, hogyan készültek ezek az ábrák. A legtöbb figura egyetlen, folyamatos vonalból áll, így valószínűleg egy kisebb modell alapján rajzolták meg őket. A munkások 15-20 fős csapatokat alkottak, és egyetlen pontból indulva karókkal jelölték ki a főbb pontokat. (A karókat talán zsinórral is összekötötték.) A karók kirajzolta vonalak mentén ásni kezdtek, amíg el nem érték a lejjebb elhelyezkedő, világos homokot. Ezt a műveletet addig ismételték, míg a rajz el nem készült. A száraz, szélvédett helyen műveik több ezer évig fennmaradhattak.

< Előző