Úgy lövik ki, mint egy űrhajót, leszáll, mint egy repülő – mi az? Hát az űrsikló! Ezek a járművek harminc évig teljesítettek szolgálatot az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA kötelékében. Több halasztás után úgy tűnik, csak májusban fel az utolsó előtti, és nyáron indul el utoljára a floridai indítóállomásról űrrepülőgép, és ezzel lezárul egy korszak... Nézzük, mit érdemes tudni ezekről a járgányokról!
Magad is sejtheted, milyen borzasztó drága dolog lehet az űrrepülés. Hát még akkor, ha az űrhajó csupán egyszer használatos jármű, azaz kétszer nem szállhat fel ugyanaz a gép! Kezdetben ugyanis ez volt a helyzet: az űrkutatás első évtizedeiben „eldobható” gépekkel repültek az űrhajósok. Maga az űrhajó a Föld légkörébe belépve tulajdonképpen irányított zuhanással érte el az óceánt, ahol a már készenlétben álló hajók valamelyike kihalászta. A hordozórakéta, amely az űrbe juttatta a kabint, feladata teljesítése közben pedig elégett. Nem csoda, hogy viszonylag korán megfogalmazódott az ötlet: olyan eszközre lenne szükség, amely – amellett, hogy több rakományt képes befogadni, illetve a legénysége kevésbé függ a földi irányítástól – többször is bevethető, azaz évekig, akár évtizedekig is használatban maradhat.
Az űrsiklóflottának összesen hét tagja épült meg, és az első, mindössze kétnapos repülésre 1981. április közepén került sor. Ha figyeled az űrhajózással, űrkutatással kapcsolatos híreket, az általad ismert események mindegyikéhez jó eséllyel volt köze az űrsiklónak. A Discovery űrsikló tette például pályára a Hubble-űrtávcsövet, és az Endeavour legénysége javította meg a hibásan csiszolt tükrét (a távcsőről a 2011. februári számunkban olvashattál bővebben). 1998-ban megkezdődött a Nemzetközi Űrállomás építése – az űrrepülőgépek egymás után szállították fel a megfelelő modulokat. Egy sor rekordot magukénak tudhatnak: messze a legtöbb időt töltötték a Földön kívül, és több űrhajóst szállítottak, mint bármilyen más űreszköz. A flottán belül is a Discovery a csúcstartó: 39-szer járt az űrben, összesen 352 napot töltött odafönn, majdnem egy egész évet, közben 5628 alkalommal kerülte meg a Földet. Ennek során 230 136 192 kilométert tett meg, amiből kitelne 288 Hold-utazás oda-vissza, vagy el lehetne jutni a Napig, és még a visszaútra is elég lenne félig.
Ha az űrrepülő végrehajtotta feladatát, és vissza kell térnie, a gépnek először is el kell hagynia Föld körüli pályáját. Ehhez fékező helyzetbe állítják, azaz a farka néz a haladás irányába, és teteje mutat a Föld felé. Bekapcsolják a hajtóműveit, így az űrrepülő süllyedni kezd, és magassága is csökken. Belépve a légkörbe, a súrlódás miatt hatalmas hőt kell elviselnie (ezért kulcsfontosságú a megfelelő hőszigetelés). Lejjebb már úgy ereszkedhet, mint egy hagyományos siklórepülő, de persze sokkal gyorsabb annál. A leszállás 340 km/óra sebességnél kezdődik, és miután a kerekek földet érnek, egy óriási fékezőernyő segít állóra fékezni a gépet. (A leszállópálya több mint 4,5 km hosszú és több mint 90 m széles.) A legénység általában egy órán belül száll ki – eddig tart, míg a külső burkolat lehűl, illetve ellenőrzik, minden rendben történt-e a landolásnál.
A Discovery már „nyugdíjba vonult”, az Endeavour űrrepülőgép a tervek szerint utoljára száll fel a floridai Kennedy Űrközpontból tavasszal, júniusban pedig a az Atlantist lövik fel, hogy végrehajtsa az STS program utolsó, 135. űrrepülését (ehhez még hiányzik a végső jóváhagyás, és egyelőre kérdés, nem fejeződik-e be már tavasszal az űrsiklóprogram). Az űrsiklók helyét a tervek szerint a még tervezés alatt álló Orion űrhajó veszi át – ez először 2014-ben indulhat az űrbe.
Az űrsiklóprogramról részletesen olvashatsz áprilisi számunkban.
| < Előző | Következő > |
|---|