Magazin - Tiszta tudomány!

Ha derült az ég, minden reggel ugyanazt láthatod az égen: a napkorong, mint valami óriási fényes narancs világít odafönn. Úgy tűnhet, soha nem változik egy fikarcnyit sem. Ám valójában nagyon izgalmas események zajlanak rajta, amelyek hatásait mi, földlakók is érezhetjük… A Nap az egész Naprendszerünk egyik legaktívabb tagja.
Sötét foltok tűnnek fel és enyésznek el a felszínén, tüzes csóvák lövellnek belőle az űrbe. A napkitörés során részecskék szabadulnak ki belőle és száguldanak a távoli égitestek felé. Egyetlen másodperc alatt százezer kilométert tesznek meg, azaz rövid idő alatt elérik a Földet.
Ez azonban csak az egyik formája a Napon dúló sokféle viharos eseménynek. Most alaposabban is megismerheted ezt a forró égitestet!

TÜZES CSILLAG

A Napunk egy csillag, azaz óriási, nagyon magas hőmérsékletű, izzó gázgömb, amely fényt bocsát ki (a bolygók és a holdak erre nem képesek). Nagyobb, mint a Naprendszerünk valamennyi égitestje együtt! Ám a csillagok között nem számít nagynak. Nekünk sem ezért különleges – hasonló csillagok
százszámra pettyezik az éjszakai égboltot. A Napot csak azért látjuk másnak, mert sokkal közelebb van a bolygónkhoz, mint a többiek: mindössze 150 millió kilométernyire.
A mindennapi számokhoz mérve ez óriási távolság, de a csillagászati értékek mellett nem számít soknak. Például a Nap után a legközelebbi csillag, a Proxima Centauri 270 000-szer messzebb van a Napnál. Több mint négy évbe telik, míg a fénye elér hozzánk. A Nap fénye nyolc perc alatt jut el a
bolygónkra. A napsütés energiáját használja fel szinte valamennyi földi élőlény – e csillag nélkül bolygónk kihalt kődarab lenne csupán.

VAN, AKI FORRÓN SZERETI

A Napnak nincs szilárd felszíne, így csak nagyjából lehet meghatározni, hol húzódik a határa. Az égitest belsejében helyezkedik el a mag, amely nagyrészt hidrogénből áll.
Hatalmas hőség tombol itt: a képzeletbeli hőmérő akár 15 millió fokot is mutathatna.
Ilyen szélsőséges viszonyok között az anyagok is teljesen másképp viselkednek, mint a földi körülmények közepette. A rettenetes melegben különös folyamat megy végbe: a magfúzió, melynek során a hidrogén egy másik anyaggá, héliummá alakul. Eközben rengeteg energia szabadul fel, amelyet a Nap
egyebek közt hő és fény formájában sugároz ki.

ISMERETLEN ISMERŐS

A tudósok, kutatók már több száz éve figyelik csillagunkat, a múlt századtól pedig űrszondák is küldenek adatokat a működéséről.
Így a fizikusoknak és a csillagászoknak sikerült képet alkotniuk az égitest belső szerkezetéről, igaz, pusztán csak modellek és számítások alapján.
A Nap magját, illetve a többi belső területét ugyanis soha nem láthattuk, mert az égitest anyaga minden sugárzást elnyel. Sok jelenség pontos okát pedig még mindig nem ismerjük, pedig ezek hatással vannak bolygónk éghajlatára is.

A FÉNY SZÜLETÉSE

A Nap külső rétege a fotoszféra. Ez az égitestnek az a része, amelyet szabad szemmel is láthatunk az égbolton. Innen származik a látható fény nagy része. A fotoszférán időről időre kisebb-nagyobb sötét pettyek tűnnek fel. Ezek a napfoltok.
Aprónak tűnhetnek, de csak a Nap hatalmas tömegéhez mérve azok: egy nagyobb napfolt átmérője megegyezhet akár a Föld átmérőjével is! A napfoltban a hőmérséklet mintegy kétezer Celsius-fokkal alacsonyabb, mint a fotoszféra többi részén. Pusztán e hatalmas különbség miatt látjuk a napfoltokat
sötétnek, hiszen valójában ezek a területek is vakítóan fényesek.

VIHAROK A KORONÁBAN

A korona a Nap legkülső része. Sokkal nagyobb, mint a csillag maga, mintegy 17 millió kilométerre nyúlik ki az űrbe. Folyamatosan távoznak belőle a töltéssel rendelkező részecskék, és olykor óriási napkitörések indulnak innen. A Nap ugyanis nem egyenletes sebességgel mozog: a „derekán”, az egyenlítőjénél lévő területek gyorsabban forognak, mint a sarkoknál lévők. Végső soron ez okozza a napkitöréseket, melynek során a napkorona egy része kilökődik az űrbe. Az óriási erővel kilövellő részecskék tönkretehetik a műholdakat, veszélyeztetik az űrhajósokat, és ha elérik a Földet, komoly gondot okozhatnak a távközlésben vagy akár az áramellátásban is.

SZÍNKÓD

Az éjszakai égbolton valamennyi csillag fehéren tündököl, valójában azonban más-más színűek lehetnek.

• A kék csillagok csak nemrég születtek – alig egymilliárd éve. Ezeken az égitesteken uralkodik a legnagyobb forróság.
• A sárga csillagok életük derekán járnak. Már több milliárd éve világítanak, hőmérsékletük egyre csökken.
• A vörös csillagok életük végén tartanak. Hőmérsékletük alig negyede egy fi atal csillagénak.

A Napunk középkorúnak számít. Fűtőanyaga, a hidrogén, mintegy ötmilliárd évig kitart még.

< Előző		Következő >