Sorozatunk korábbi írásaiból képet kaphattál arról, milyen az élet a Földön kívül. Most azt is bemutatjuk, miért is töltenek az űrhajósok hosszú hónapokat odafenn.
Az űrhajózás rettentő költséges dolog. Kedvtelésből csak néhány gazdag ember engedheti meg magának, de még ilyenkor is kapnak feladatokat. Az űrhajósok ideje tényleg nagyon drága, de nem is töltik henyéléssel napjaikat. Néhány olyan kísérletsorozatot mutatunk be, melyeket a Nemzetközi Űrállomáson végeznek.
Növények
A növények gyökere mindig lefelé nő, a száruk, levelük pedig fölfelé – ezt már egy óvodás is tudja. Ám az űrben nincs fenn és lenn, így sokáig kérdéses volt, képesek-e egyáltalán megélni, fejlődni a növények a súlytalanságban. A magok rendre kicsíráztak, a száracska is növekedésnek indult, ahogy kell, de a gyökerek nem találták a helyüket, összevissza kacskaringóztak. A kezdetek tehát nem ígértek sok sikert. Tudjuk, hogy a növény szára, levelei mindig a fény felé igyekeznek, a gyökerek pedig – ha minden jól megy – benn maradnak a nedves, tápanyagban gazdag közegben (ami az űrállomáson általában nem föld, hanem egy speciális anyag). A virágzás és a megtermékenyítés már gondot okozhat, és kérdéses az is, hogyan hat az űrben tapasztalható sugárzás a növényekre. A több évtizede folyó kutatómunka eredményeképp ma már egy egész veteményeskert zöldell a Nemzetközi Űrállomáson. A növények részeit lefagyasztják, és földi laboratóriumban vizsgálják meg, mennyiben térnek el földi társaiktól, és hogy ehetőek-e. Ha sikerül elhárítani ezeket az akadályokat, a leendő Mars-utazók is termelhetnek majd maguknak élelmet.
Állatok
Honnan tudja a pók, milyen erős hálót kell szőnie? Onnan, hogy érzékeli saját súlyát. De mihez kezd a súlytalanságban? – ezek a kérdések szöget ütöttek egy amerikai diáklány fejébe. Ötletével megnyerte a NASA, az amerikai űrkutatási hivatal pályázatát, és 1972-ben két keresztespók, Arabella és Anita útra kelt, majd hamarosan nekiláthattak a munkának, immár gravitáció nélkül. A pókoknak kellett egy kis idő, amíg alkalmazkodtak az űrbéli körülményekhez, de aztán rendben megszőtték hálójukat, azaz úgy tűnt, a súlytalanság nem zavarta őket. Egy másik „munkatársuk” viszont két éve kisebb riadalmat okozott, amikor egyszerűen eltűnt a neki kijelölt dobozból, és elcsavargott az űrállomáson. Végül nyakon csípték, és visszaküldték a Földre. Az általa szőtt háló már nem hasonlított a Földön megszokottra: keszekusza volt, és nem lapos, hanem kitöltötte a rendelkezésre álló teret.
Az űrállomáson patkányok is utaznak: a kutatók rajtuk tanulmányozzák, hogyan érinti a gerinceseket, főként az emlősöket a súlytalanság.
Fémek
Az egyes anyagok tulajdonságait nagymértékben befolyásolják a környezeti viszonyok, például a nyomás és a hőmérséklet. A földitől teljesen eltérő körülmények között az anyagok másképp viselkedhetnek, mint ahogy azt megszokhattuk. Például más hőmérsékleten olvadnak meg és forrnak fel, illetve reakcióba léphetnek és vegyületet alkothatnak olyan anyagokkal, amelyekkel máskülönben „szóba sem állnának”. Az úgynevezett anyagtudományokkal évtizedek óta behatóan foglalkoznak az űrállomásokon. Magyar cég végezte el azt a kísérletet, amely során fémhabot állítottak elő a Nemzetközi Űrállomáson. Ez az anyag olyan könnyű, hogy úszik a víz tetején, kialakulása hasonlít a szénsavas italok tetején keletkező habhoz. Csekély súlya ellenére szilárd, azaz minden bizonnyal sokféle célra felhasználható lesz majd. A Földön készült fémhabban a buborékok eloszlása a gravitáció miatt nem egyenletes, ami döntően befolyásolhatja az anyag tulajdonságait.
| < Előző | Következő > |
|---|