A gyász érzésével mindenki találkozik életében. Ugyan egyes életszakaszainkat, kapcsolatainkat is gyászolhatjuk, de mindez össze sem hasonlítható azzal, ha egy szeretett személyt veszítünk el. Alapvetően a hozzá fűződő viszonyunk, vagy a halál jellege is befolyásolhatják, hogy miként állunk hozzá a történtekhez, de mégis megvannak a gyásznak azok a fázisai, melyeken a legtöbben végigmegyünk a halálesetet követően. Cikkünkben ezeket a folyamatokat igyekszünk bemutatni.  (forrás: https://sirkokeszites.com/ )

 

Közvetlenül az eseményt követően a gyászolók legtöbbször érzelmi bénultságot és ürességet éreznek, de nem ritka, hogy erős érzelmek törnek ki belőlük. Előfordulhat, hogy az érintettek nehezen találják a szavakat, befelé fordulnak és a tisztán látás is hiányzik ilyenkor. Nem ritka, hogy mindezt a körülöttük levők egyfajta közömbösségnek vélhetik, pedig tulajdonképpen valamiféle tagadás zajlik ilyenkor a lélekben.

 

A tehetetlenség egy idő után haragot szülhet. Ilyenkor jön a felelősök keresése, az önhibáztatás, sőt, akár az elhunyt iránt is előfordulhatnak negatív érzelmek. Az érzések egyébként ilyenkor kontrollálhatatlanul törnek elő a gyászolókból, és sajnos sokaknál ez az állapot hosszú időn keresztül is megmaradhat. Nem a depresszió miatt van ez így, sokkal inkább azért, mert az érintettek egyszerűen nem tudnak másra gondolni, csak a történtekre. Sajnos fizikai tünetekkel is együtt járhatnak a panaszok, így gyengeséggel, szédüléssel, álmatlansággal, vagy például mellkasi és emésztési gondokkal.

 

Folyamatosan olyan kérdések merülnek fel a gyászolóban, hogy vajon mindent megtett-e az elkerülhetetlen megelőzéséért. Ez valahol egyfajta védekező mechanizmus is, amely a tények el nem fogadása miatt alakul ki. A gyász időszakával valahol együtt járnak a depressziós tünetek, de idővel csökken ezek intenzitása. Ünnepek, évfordulók alkalmával ugyan ismételten mély gyászt érezhetnek az érintettek, de az elhunyttal gondolatban lefolytatott beszélgetések, és a még ki-kitörő érzelmek mind az elfogadást segítik. Ilyenkor egyfajta belső alakká változik át az elvesztett személy, és már a pozitív emlékek is aktívvá válnak.

 

Amint a gyász már nem köti le a nap minden pillanatát, és újraértelmezi a gyászoló életét, immáron az elhunyt nélkül, új célok és tervek születhetnek, és az érzelmi hullámzásnak is sikerülhet lassan, de biztosan búcsút mondani.