Nem kellemes élmény azzal szembenézni fiatal munkavállalóként, hogy időnk korlátozva van, és bizony a beosztás, a munkaidő mellett a szabadságos napok száma is jóval kevesebb pihenésre ad lehetőséget, mint az felnőtté válásunk előtt megszoktuk.

A távollét a munkától, vagyis a megjáró szabadság pedig nemcsak a korábbi hosszú nyári vakációkról, lazulásokról való lemondást jelenti, hanem más kompromisszumot is megkíván. Lehet, hogy az embernek van adott évre 20-30 nap szabadsága, de azzal okosan kell gazdálkodnia. És persze hiába a szabadság, azért nem úgy van az, hogy mindig akkor és annyi időre megyünk el szabira, amikor csak akarjuk. Ezt korlátozza a törvény, mely szerint a munkavállaló mindössze szabadságának 25%-ával rendelkezhet szabadon. Persze nem kell megijedni, a jogszabály azt is előírja, hogy a munkáltató köteles legalább 14 nap egybefüggő szabadságot biztosítani. Sok munkahelyen ez az összefüggő szabadság nem más, mint a munka leállásának időszaka.

Természetesen vannak nagyon rugalmas munkahelyek, ahol a dolgozó éves szabadságos tervben rögzítheti, hogy mikor mennyi szabadságot szeretne kivenni, és a munkáltató ezt figyelembe is veszi, amíg a munkahely érdekeit, a munka menetét ez nem veszélyezteti. Persze a szabadságok ütemezésénél tekintettel kell lenni a többi munkavállalóra is, hiszen mindenki szeretne egy kis nyári kikapcsolódást, még ha nyaralni nem is jut el, illetve egy-egy hosszú hétvége is jól jön, meg persze közös családi ünnepen is jól esik néha-néha ott lenni.

Azok, akik még kezdők a szabadságolás ütemezésében, azt kutatva, hogy mi is az ideális idő, amit jó a munkától távol tölteni, azt a választ kaphatják: minimum három hét. Egy fiatal munkavállaló alapesetben 20 nap szabadsággal indul neki a munka világának hazánkban, vagyis ha ebből év közben az ideális szabadságot kivenné, mindössze 5 napja maradna. Persze ebbe a munkáltatónak is lenne beleszólása, hiszen az időarányos szabadságkiadásra is sok helyen figyelnek, főleg azóta, hogy az éves viszonylatban 30 napot meghaladó táppénzes időszak kapcsán a szabadságos napok száma részarányosan csökkenthető. Amúgy Magyarországon a hosszabb idejű szabadság kivétel nem gyakori, van, akinek a munkaköre nem teszi lehetővé, van aki attól fél, hogy túl sok munka torlódna fel távollétében, és egyre többen vannak, akik szabadságuk alatt másodállásban dolgoznak. Persze vannak, akiknek a munka az életük, úgy kell őket szabadságra kényszeríteni a vezetőknek, de a szabadságra menők táborában ők vannak a legkevesebben.